Gal 1,3–10

• Kibővített apostoli üdvözlet: emlékeztet arra, hogy ki Jézus Krisztus, mit tett értünk, és dicsőíti az Atyát. Ez az „evangélium dióhéjban”. „Mi ezen a sziklán állunk.”

  • A „kegyelem és békesség” is jelentéssel bír, de megszokottá válhatott.

• Aki „más evangéliumhoz hajlik”, azt emlékeztetni kell arra, hogy mi az igazság, amihez vissza kell térni.

  • Más evangélium az, ami Krisztus helyett vagy mellett mást hirdet, mint az üdvösség útját, vagy ami a hívőknek mást mutat, mint azt, hogy kegyelemből éljenek.

• Miért hajoltak más evangéliumhoz? A megtérésük valódi volt, az igazi evangéliumot fogadták el (9. v.) Később zavarták meg őket.

  • Itt már nem az a helyzet, hogy „ki mit épít rá, azt a tűz próbálja meg”, itt már „más alapot” akartak vetni. Ez ellen Pál, mint felelős, és a gyülekezetet féltőn szerető apostol, felveszi a harcot. – Szeretem-e azokat, akikért imádkozom, küzdök-e értük?

  • Nem látták, nem hitték, hogy az evangélium által nemcsak elhív, hanem vezet is az Úr. Nemcsak a megtérésünk pillanatában van szerepe az evangéliumnak, és nemcsak az utolsó ítéletkor számít, hogy Krisztusé vagyok-e, hanem az kell, hogy alakítsa az egész életemet. „Mivel Ő, a Szent hívott el titeket, ti magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban”, ill. Pál intései.

  • Nem látták, nem hitték – ebből fakad a régi törvények erőltetése (mint itt), de ebből fakad a szabadosság is („kegyelem alatt vagy, azt teszel, amit akarsz”).

• Ma is „zavarnak minket”. Nemcsak az evangélizációt zavarja a Sátán, hogy ne térjenek meg, ill. felszínes látszatmegtérésen menjenek át az emberek, hanem a hívőket is, akik valóban megtértek.

  • Pl. karizmatikus közösségekben előfordul, hogy valódi evangéliumot hirdetnek, a hallgató bűnbánatra jut, Krisztushoz menekül, majd ezután kapja – további tanításként – a „más alapot” (második áldás, szellemkeresztség stb.)

  • De Isten kihozhat innen némelyeket (pl. R. J.) – és akik valóban Krisztuséi lettek, azokat ki is akarja hozni. Lehet, hogy valaki maga jön rá, hogy hamis tanításokat hall, lehet, hogy másnak kell kirángatni.

• Pál kemény szavai is féltő szeretetből fakadnak. Nem embereknek akar tetszeni, hanem Jézus Krisztusnak.

  • Törvényeskedés, szabadosság: mindkettővel biztosítani akarják az embereket arról, hogy Isten így vagy úgy fogad el. Félretolják azt, hogy szükségem van a kegyelemre és az abból származó erőre. – Ezért mindkettő az embereknek való tetszést szolgálja.

  • Embereknek akarok tetszeni akkor is, ha extra áldozatokat hozok, „mindenkin segítek”, akár dolgom, akár nem, pl. konfliktuskerülésből. Könnyebb odaadni a pénzt valakinek, mint inteni, hogy Istenben bízzon, aki megadja a mindennapi kenyeret. (A másik véglet az, amikor jócselekedet helyett csak szövegelek.)

  • „Nem volnék Krisztus szolgája” – de ha az vagyok, rá hallgatok, kérek és kapok bölcsességet, adott helyzetben útmutatást, és úgy cselekszem, akár tetszik másoknak, akár nem. Ha igét juttat eszembe, ami pl. egy döntésben irányít, engedek-e neki? Ahogyan döntök, azzal a másik embert Isten iránti bizalomra segítem, vagy bennem való bizalomra? – Krisztus a maga szolgájának hívott el!